2013. május 25., szombat

~ 10.rész ~ Kissé felidegesítettek...

 

 

 

"A súlyos fájdalmat is enyhíti az idő."

 

 

~ Lisa szemszög ~



Kissé felidegesítettek a fiúk, hogy ilyen szerencsétlenek. Egy nyomorult törölközőt nem bírnak maguk megkeresni. Kimentem a konyhából és láttam, hogy a földön hever a váza, széttörve. Ezek szerint kb. másfél órája, Harry ezt verte le és ezt hallottuk. Pont az ajtó előtt fél méterre volt, és ahhoz hogy eltudjak menni át kellene lépnem. Nem vagyok valami nagy, és így a lábaim se azok, de azért megpróbáltam... Hát ez nem sikerült. A vizes padlón elcsúszott a lábam, és ráestem a szilánkokra. Fájdalmamban egy hatalmasat sikítottam.Ezek után kezdett elhomályosulni minden, de ekkor valaki elkezdett szólongatni és a vállamnál fogva rázogatni.


~ Louis szemszög ~



Ahogy beléptem a nappaliba megláttam az előbb még idegesen kitrappoló lányt a földön, félig elájultan. Mivel láttam, hogy épp csukódik le a szeme. Gyorsan odasiettem  hozzá és elkezdtem szólongatni. A fiúknak is szóltam, hogy segítsenek felemelni. De ők még mindig ott álltak az ajtóban lefagyva. Most már hangosabban mondtam nekik, erre már mindannyiuk felkapták a fejüket, és segítettek leemelni a szilánkokról.
- Niall! Te hozz egy seprűt meg egy lapátot, és szedd fel az üvegdarabkákat! Ne hogy még valaki belelépjen!-szóltam az épp most is evő Niallnek. - Zayn, te menj be a fürdőszobába és szedd le magadról ezt a trutyit, de előbb sürgősen hozzál egy vizes törölközőt Bettynek.-utasítottam a fekete hajú srácot.
- És én mit csináljak?-kérdezte Liam.
-Gyere és segíts felébreszteni Bettyt.
Miközben próbáltuk keltegetni az elájult lányt, Niall szépen felszedte a szilánkokat, valamint Zayn meghozta a vizes törcsiket. De azonnal vissza is ment megmosni a haját. Niall meg elment megint enni. Néha komolyan nem értem, hogy fér bele ennyi kaja. Na de mindegy.
- Szerintem mossuk le a sebeidet, és segítek leápolni, ha nem baj.-néztem a már ébren lévő lányra.
- Rendben- csak ennyit mondott. Gondolom kicsit lesokkolta a látvány, a kezein és lábain.
- LIAAM, JÖNNÉL EGY KICSIIT ??-ordított ki Zayn a fürdőből.
- Persze, de ne ordibálj így is hallom!- ment a helység fele.
- Öhm..Véleményem szerint le kéne venned a ruhád ahhoz, hogy letudjuk fertőtleníteni.
- Na de Louis, itt ??- kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Nem itt gondoltam, hanem a fürdőben.
- De ott van Zayn és Liam.
- Akkor menjünk be a te szobádba -adtam az ötletet.
- Oké,ott úgy is van fertőtlenítő.
Bementünk a szobába, majd én azt becsuktam kulcsra zártam, hogy azért mégse nyissanak ránk, mikor Betty fehérneműben van.
- De, ugye nem baj, hogy előttem kell levennéd a ruhád, és hogy én segítek?- fordultam felé.
- Bár még csak ma ismertük meg egymást, de úgy érzem, hogy előtted nem kell szégyenlősködnöm. 
- Köszönöm. Rendben, akkor kezdj el vetkőzni, én meg megkeresem a fertőtlenítőszert.
- Oké, egyébként a fiókban van.
Az oké, hogy a fiókban van. De melyikben?? Itt van vagy 6 darab. Na mindegy. Elkezdtem kutakodni. Először egy papírral telit húztam ki. Nem nagyon érdekelt, ezért megnéztem a következőt. Egy zoknis fiók.
Hát ez sem az, akkor kövi. Egyre jobb: fehérneműk: bugyi, melltartó stb.. Már szinte az összeset végig néztem, mikor Betty már röhögés szélén állt.
- Bocsi, mégsem ott van. A fejed mellett, a polcon -ez most komoly ?? Itt van nem messze tőlem, és nem veszem észre.
-  És te végig nézted, hogy bénázok?- néztem hátra a vállam fölött Bettyre, aki már csak fehérneműben volt. Az egész testét vágások borították. Ezeket eddig a ruhától nem lehetett ennyire látni.


- Aha, legalább addig se gondoltam a fájdalomra.
- Akkor megbocsájtok, legalább örömet szereztem neked.-a válasz csak egy szégyenlős mosoly volt.-Na gyere ide nagylány, Tommo bácsihoz.-ültem le az ágyra visszafojtva a nevetést, és próbáltam komoly arcot vágni. De ő csak félénken elém állt, én meg bíztatóan ránéztem. Fogtam egy adag vattát, borítottam rá egy kis fertőtlenítő szert, majd elkezdtem lekezelni a sebeit. Eleinte mindig, ahogy hozzáértem felszisszent, de utána olyan volt mint, ha megszokta volna. Már egy jó ideje csöndben voltunk, mikor én ezt meguntam.
- Bocsi, de mikor kerestem ezt- mutattam a kezemben lévő üvegcsére, amivel még mindig tisztítottam a sebeit.- az egyik fiókban találtam egy halom papírt. Azok mi?- kérdeztem kíváncsian.
- Tényleg tudni szeretnéd?- nézett rám reményteli szemekkel, hátha "nem"-et mondok.
- Szerinted miért kérdeztem?-csak bólintott. Elindult a fiókhoz, kihúzta, majd elővett egy mappát és átnyújtotta.
- Ezeket még akkor ... ... ... ... ... ... szóval nagyon régen írtam.
- Ha elkezdted a mondatot, akkor fejezd is be!
- Ezt a dolgot eddig még senki se tudja és senkinek se mondtam el, és nem is szeretném.
- Bennem nyugodtan megbízhatsz!
- Hát jó, akkor elmondom. Minden azzal kezdődött, hogy ....


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam hozni az új részt, és hogy elég rövid lett. Az a helyzet, hogy nem volt időm rá, az év vége miatt. Ezt is csak úgy tudtam összehozni, hogy egy barátnőm segített. Remélem ettől még tetszik! Komizzatok, iratkozzatok fel, pipáljatok!
By Anne ♥
 

5 megjegyzés:

  1. http://criticsdesignhelp.blogspot.hu/2013/06/kritika6-listen-to-your-heart.html kész a kritikád! :))

    VálaszTörlés
  2. Jujj, szerintem nagyon jó ez a blog, nekem tetszik! Nagyon várom már a következő részt!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, hogy tetszik! Amúgy már fent van a 11. rész!!
      + nyugodtan feliratkozhatsz :))

      Törlés
    2. Oksa :) És az szerintem, hogy nem kommentelnek, nem olyan nagy baj :) Attól még lehet, hogy sok embernek tetszik a blogod. És sajna nekem sincs sok kommentem, de hát ez van ezt kell szeretni :)

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés